A bergamói juhászkutya (Cane da pastore Bergamasco; Bergamasco) az FCI által elismert kutyafajta (Standard szám: 194), Olaszországban kialakult fajta. Egyike a legtöbbet használt juhászkutyáknak Észak- és Közép-Olaszország hegyvidéki területein. Itália határain kívül ritkán látni.

Küllem

Ez a fajta kitűnik rusztikus külsejével, ami főleg nemezes szőrzete miatt kelt ilyen hatást. Kvadratikus testfelépítésű, jól izmolt, erős csontozatú, középtermetű kutya. Szőre néhány pulihoz hasonlóan nemezes, de vastagabb tincsekben tapad össze. Ez a típusú szőrtakaró nem csak a metsző hegyi szelektől védi a kutyát, de a nyájat megtámadó ragadozó állatokkal szemben is előnyt jelent. A szőrzet rálóg a szemekre is, így védve a magashegyi napsütéstől a juhászkutya látását. Egy éves koráig rendszeresen kell kefélni és fésülni; ettől fogva a szőre elkezd nemezesedni. A nagyobb nemezlapok kialakulásának elkerülése érdekében kézzel kell azokat nagyjából 3 cm-es csíkokra szétszedni. A fej szőrzete továbbra is rendszeres fésülést igényel. Meg lehet fürdetni, de ezt inkább csak nyáron érdemes megtenni, mivel a szőrzete igen lassan szárad.

Történet

Több, mint 2000 éves olasz fajta, a föníciaiak nagytestű kutyái eljutottak, Európába, ott különféle heli ebekkel kereszteződtek, így alakuult ki a bergamói őse is. A rómaiak így jellemezték az ideális terelőkutyát: nem olyan fürge, mint egy kopó, nem olyan erős, mint egy házőrző, de annyira ügyes és bátor, hogy visszaver a farkaok támadását, majd üldözőbe veszi a visszavonuló támadót. A mai bergamasco megfelel a régi rómaiak elvárásainak. Közvetlen őse a francia brie-i juhászkutya, de valószínűleg elődei között szerepelhet a puli és a komondor is, ezenkívül a helyi olasz terelőkutyák, természetesen. Nevét a Bergamasca Völgyről kapta, ahol a kiterjedt juhtenyésztés következményeképpen a leginkább elterjedt. 1949-ben a legnagyobb olasz kiállításon felhívta magára a figyelmet.

Jellem

A Bergamasco eredeti feladata a nyáj terelése, kordában tartása volt, ezért temperamentumos, határozott jelleme alakult ki. Könnyen tanítható és türelmes, ezért kedvencként is megállja a helyét. Közeli kapcsolatot alakít ki gazdájával, egyemberes kutya. Ellentétben a legtöbb juhászkutyával, a bergamói nem pontos parancsokat követve tereli a nyájat, hanem egyedi technikát kialakítva, minél kevesebb emberi segítséggel ügyel a juhokra. Ez az elszigetelt olasz völgykben különösen célravezető volt, mivel általában egy juhász és kevés kutya vigyázott több száz birkára. Ezért lehet, hogy a bergamói juhászkutya értemles, kiegyensúlyozott, barátságos, meglehetősen nyugodt és magabiztos állat. Nagyon erősen kötődik a család tagjaihoz és igen hűséges. Képes arra, hogy felmérje a különböző helyzeteket, és annak megfelelően cselekedjen. Nagyon bátor és figyelmes eb, de nem ugat sokat. A rossz idővel egyátalán nem törődik.

Méretek

• Kanok: 60 cm marmagasság, 2 cm tolerancia mindkét irányban ;32–38 kg
• Szukák: 56 cm marmagasság, 2 cm tolerancia mindkét irányban ;26–32 kg