A weimari vizsla egy kutyafajta. Szikár, borostyán- vagy ritkábban vízkék szemszínű, ezüstös, őz- vagy egérszürke szőrű, gyakran sötétebb hátcsíkkal bíró fajta. Többnyire rövid szőrű változatát tenyésztik, de hosszú, sőt sörtés szőrváltozatban is előfordul. Rámenőssége miatt, mint a hivatásos vadászok szolgálati kutyája szerzett hírnevet. Az USA-ban igen felkapott fajta. Gyakoribb ott, mint eredeti hazájában Németországban.

Eredete és története

A weimari vizsla, melyet az 19. század óta tenyésztenek, az 1950-es évek elején „robbant be” Britanniába, s azóta is igen népszerű családi kedvenc, kiállítási eb és engedelmességi versenyző. Az Egyesült Államokban is kedvelik, a legjobb tenyésztörzsek e két országban kaphatók. Ám a weimari vizsla valójában nem új jövevény, hiszen Németországban, a weimari udvarban a 18.század vége felé kifejezetten vadászkutyának tenyésztették. Állítólag vérebek, pointerek és a régi Szent Hubertusz kopók „segédkeztek” külleme kialakításában. Ezüstszürke színe igen jellegzetessé teszi. Középtermetű állat, megjelenése arisztokratikus, elegáns. Két változatban is tenyésztik (rövid és hosszú szőrű - ennek szőre 2,5-5 cm hosszú, a farkon és a végtagokon zászlót képez), de az utóbbit nem minden államban, így például az USA-ban sem ismerik el. A weimari vizsla (vagy „ezüst kísértet”) kiváló vadászkutya, eredetileg nagyvadra vadásztak vele. Szófogadó és kitűnően idomítható; nagyszerű engedelmességi versenyző; mind rendőr-, mind őrkutyaként használatos. Derék házi kedvenc, de akkor a legboldogabb, ha munkát adnak neki. A fajtát Van Dyck is megörökítette egyik XVII. századi festményén.

Természete

Eredetileg az úri passzióból vadászó nemesemberek kísérője és vadászebe volt. Mozgékony, határozott magatartású, bátor és értelmes fajta. Mozgásigénye igen nagy, határozott nevelést igényel.

Méretek

Marmagassága 61-68,5 cm (kan), illetve 56-63,5 cm (szuka)

Testtömeg

32-39 kg