A puli világszerte a legismertebb magyar terelőkutyafajta. Ősei a pásztoremberek nélkülözhetetlen segítői voltak. Akár egy marhát is adtak egy-egy híres terelő kölykéért. A külsejével nem törődtek. Mintegy 100 éve szervezetten tenyésztik.

Története

A puli története messzire nyúlik vissza. Már a Kr. e. 4. évezredből maradt ránk olyan sumer szobor, amely egy pulihoz nagyon hasonlító kutyát ábrázol. Annyi bizonyos, hogy őseinkhez valamikor ázsiai vándorlásuk közben került, s együtt érkeztek a Kárpát-medencébe, ahol évszázadokig mint a pásztorok hű segítője szerzett magának hírnevet. Első leírója Heppe volt 1751-ben, és utána sokan megemlítik írásaikban a puli bozontos szőrét, hihetetlen intelligenciáját és munkabírását.

Az 1900-as évek elején megváltozott a mezőgazdaság szerkezete, csökkent a legelők területe és ezzel a puli munkalehetősége is. A kipusztulástól Raisits Emil és munkatársai tevékenysége mentette meg. Egyre kevesebb kutya maradt meg eredeti munkakörénél, a puliból sztárfajta lett. Példányai bekerültek a tanyákra, falvakba, városokba, mint házőrzők, testőrök vagy kedvencek, esetleg rendőrkutyák. 1935-ben Anghi Csaba vezetésével állították össze a fajtaleírását. A II. világháború a nagy létszámú, erős populációban nagy károkat nem tett, de a tenyésztést néhány évre visszavetette.

Az 1960-as években elkezdődött a puli tervszerű tenyésztése Ócsag Imre vezetésével, aminek során a fehér, majd a szürke és a maszkos fakó szín kitisztult, a szőrzet minősége javult. Ma a puli, úgy tűnik, visszatalál eredeti foglalkozásához, hiszen az 1990-es évektől kezdve kerülnek megrendezésre a terelési ösztönpróbák, amelyeken pulik is részt vesznek. Bebizonyosodott, hogy a hosszú ideje megváltozott körülmények között élő pulinak a legkevesebb a terelőhajlama a három terelőkutyafajta közül, de a helyzet azóta sokat javult. A külföldi fajták térnyerése mellett a puli népszerűsége sokat csökkent az utóbbi években, de ez megakadályozza azt is, hogy a fajta túltenyésztett divatkutyává váljon.

Külleme és jelleme

A puli legfeltűnőbb külső tulajdonsága szinte páratlan szőrköntöse, amely a fajta védjegye. A szőrtakarója lehet zsinóros, szalagos, nemezes vagy csak egyszerűen gubancos, de annyi bizonyos, hogy főleg a lakásban tartott példányoknál alapos gondozást igényel. Nyaka a hosszú szőrzet miatt szinte nem is látható. Színe leggyakrabban fekete, de lehet fehér, szürke vagy fakó. A szemet ernyőszerűen takarja a fej sűrű szőrzete, így a fej gömbölyűnek tűnik. Színe lehet fekete, fehér, fakó és különböző árnyalatai.

A puli hosszú történelme, fennmaradása a szorgalmának, találékonyságának, intelligenciájának köszönhető. A zord körülmények, a kemény munka edzetté, ellenállóvá, igénytelenné tették a fajtát, és ezek a vonások a mai napig jellemzőek a pulira. Megszokta az önálló munkavégzést, s azt, hogy gazdája minden szavát lesse. Egyénisége elbűvölő. Kedveskedő, családszerető, különösen kedveli a gyerekeket, ezzel együtt önérzetes és sértődékeny. Kitűnő házőrző, aki mindent hangosan kommentál. Megvesztegethetetlen hírben áll. A kertes házak őrzőjének, barátnak egyformán alkalmas jószág. Városi lakásban - nemezesedő bundájának erős szaga miatt - nem ajánlott a tartása.

Erről a kutyáról el lehet mondani, hogy csak éppen beszélni nem tud. Szinte mindent megért! A jól nevelt puli nem csak gazdája szavait, de intését, sőt szemeivel kifejezett akaratát is parancsnak veszi, és feltétlen teljesíti. Energikus, mozgékony, nagyon élénk vérmérsékletű, sohasem lusta állat. Bátor, szinte semmitől sem fél. Ugatós, de kiegyensúlyozott kutya.

Szőrápolás

A puli iránt érdeklődők biztosan megkérdezik, hogyan lehet ezt a tetszetős rasztafrizurát előállítani. El kell árulnunk, hogy magától nő így: a bundában vannak erős, sprőd spirálisan csavarodó „felszőrök, "amelyeket körülvesz és át-meg átsző a puha és finom pehelyszőrök tömege. A fürtöket előállítani tehát nem kell, a genetika erről gondoskodott, viszont rendezgetni és ápolni szükséges.