Rövid történeti áttekintés

A 19. század harmincas éveinek végén, negyvenes éveinek elején Heinrich Essig német tenyésztő, Leonberg város tanácsosa keresztezett egy fekete-fehér Új-foundlandi szukát egy a „Nagy” Szent Bernát kolostor menedékházából származó úgynevezett „Barry” kannal. Később ehhez jött még egy Pireneusi hegyikutya. Ez nagyon nagy, túlnyomórészt hosszú, fehér szőrű kutyákat eredményezett. Essig célja egy oroszlánhoz hasonlatos kutya kitenyésztése volt. Az oroszlánLeonberg város címerállata. Az első valóban „Leonbergi”-nek nevezett kutyák 1846-ban születtek. Ezek egyesítették magukban a kiinduló fajták kitűnő tulajdonságait. Már röviddel ezután sok ilyen kutyát adtak el Leonbergből státuszszimbólumként az egész világba. A 19. század végén Baden-Württemberg tartományban a Leonbergi-t kiváltképpen parasztkutyaként tartották. Sokat magasztalták az őrző- és egyéb alapvető tulajdonságait. A két világháborúban és a háború utáni szűkös időkben a tenyészkutyák száma drámaian visszaesett. Ma a leonberger egy kitűnő családi kutya, amely modern életünk minden igényének megfelel.

Általános megjelenés

Az eredeti felhasználási célnak megfelelően a Leonbergi nagyon nagy, erős, izmos, ám mégis elegáns kutya. Harmonikus testfelépítés és öntudatos nyugalom, ám mindazonáltal élénk temperamentum tünteti ki a kutyát. Különösen a kanok hatalmasok és erőteljesek.

Arányok

Marmagassága a törzshosszúsághoz: 9:10. A mellkasmélység megközelíti a marmagasság felét.

Méretei

Marmagasság:kan: 72–80 cm, szuka:65–75cm. Testtömeg: 35–50 kg. Várható élettartam: 11 év.

Magatartás és karakter

Családi kutyaként a Leonbergi a mai lakó- és életfeltételek között kellemes partner, amelyet nehézségek nélkül mindenhová magunkkal vihetünk, és amely kimondott gyerekszeretetével tünteti ki magát. Se nem gyáva, se nem agresszív. Kísérőkutyaként egy kellemes, hűséges és félelmet nem ismerő kísérő minden életszituációban.

A megkívánt jellemszilárdsághoz különösen a következők tartoznak:

• magabiztosság és korlátlan higgadtság,
• közepes temperamentum (többek között játékösztön is),
• engedelmességi készség,
• jó tanulási- és emlékezőképesség,
• zaj iránti érzéketlenség.

Fej

Egészében tekintve mélyebb, mint amilyen széles, és inkább elnyújtott, mint tömzsi. A fej aránya a fejtetőhöz 1:1. A bőr mindenütt feszes, nincsenek homlokráncok.

Fejtető

Koponya: profilból és elölről nézve kevéssé domború, a törzsnek és a végtagoknak megfelelően erős, de nem nehéz. A hátsó része nem lényegesebben szélesebb, mint a szemeknél. Stop: világosan felismerhető, de csak mérsékletesen, közepesen kidolgozott.

Arckoponya

• Orr: fekete.
• Fang: inkább hosszú, sosem egyenesen végződő; az orrhát egyenletesen széles, sosem besüllyedő, inkább gyengén domború (kosorrhoz hasonló).
• Ajkak:feszesek, feketék. Az ajakzug zárt.
• Állkapocs/fogazat: erőteljes állkapocs, tökéletes, szabályos és teljes ollóharapással, a felső fogsor térköz nélkül zárul az alsóra, a fogak függőlegesen állnak, 42 egészséges, a fogképletnek megfelelő foggal (az M3 hiánya tolerált), fogóharapás megengedhető. Az alsó állkapocsban a szemfogaknál semmi beszűkülés/befűződés.
• Pofa:csak kevéssé fejlett.
• Szemek: világosbarnától lehetőleg sötétbarnáig, ovális, sem mélyen fekvő, sem előreugró, egymáshoz se túl közel, se túl messze álló, a szemhéjak feszesek, a kötőszövet nem látható, a szemfehér (a bőrszövet látható része) nem vöröses színű.
• Fülek: magasan és nem szélesen hátul/nagyon hátul tűzött, lógó, középnagy, feszes, húsos.

Nyak

Lágy ívben, törés nélkül megy át a marba, inkább hosszúkás, mint tömzsi, a gégénél a bőr nem lóg.

Test

• Mar: kidolgozott, kifejezett, különösen a kanoknál.
• Hát: feszes, egyenes, széles.
• Ágyék: széles, erős, jól izmolt.
• Far: széles, viszonylag hosszú, lágyan lekerekített, folyamatosan átmegy a farktőbe, semmi esetre sem túlépített.
• Mellkas: széles, mély, legalább könyökmagasságig érő, nem túl hordó alakú, inkább ovális.
• Alsó oldalvonal: csak enyhén felhúzott.
• Szín: Zsemleszínű, kis fekete átszövéssel.
• Farok: nagyon gazdagon szőrözött, állásban egyenesen lóg, mozgásban is csak enyhén felgörbített, és lehetőleg nem a hátvonal meghosszabbításán felül hordott.