A labrador retriever hihetetlen vízszeretete miatt terjedt el az a legenda, mely szerint az újfundlandi és a vidra keresztezéséből származik. Bár régóta létezik az 1900-as évek elején ismerték el önállő fajtának. Őseit új-fundlandi halászok hozták magukkal Angliába, ahol céltudatos tenyésztőmunkával a világ egyik legkiválóbb vadászebét faragták belőle.

A retriever szó a retrouve szóból származik, jelentése: visszahozni, apportírozni. Ez a tulajdonság nagy előny. Ez egy veleszületett készség, a ladradornak olyan könnyed a fogása, hogy akár egy tojást is elhoz anélkül, hogy eltörné, éppúgy, mint közeli rokona, a golden retriever. A labradornak rövidebb, tömöttebb a szőre, mint a goldennek, de mindkettőjük lételeme a víz.

Származás, tulajdonságok

Nevével ellentétben nem a Labrador-félszigetről származik, hanem Újfundlandról, ahol a jeges vízben a halászok segítője volt. Angliába 1820 körül vitték be Új-Fundlandból. Malesburg gróf látta őket a tengerben, ahogy a tengerészekkel a mély vízben halakat fogdostak. Tetszését megnyerte, s így került Angliába. 1887-ben kapta a labrador nevet, ekkor már Angliában mint vadászkutya aratott sikert. A századfordulón angol arisztokraták újfundlandikat egyéb retriever fajtákkal, pointerrel, és szetterekkel kereszteztek, így a tenyésztés során az ősénél rövidebb szőrű és finomabb testfelépítésű egyedek alakultak ki. Hengeres testű erős állat. Széles, kissé burkolt koponya, sötétbarna vagy ébenfekete szem, rövid, kemény szőr, a vidráéhoz hasonló, erős, zászlótlan farok jellemzi. Farkát úszás közben kormányzásra használja. Többnyire jeltelen fekete színű.

• Marmagassága:
  • 54-56 cm (kan)
  • 52-54 cm (szuka)
• Súlya: 25-36 kg.

Várható élettartam: 12-13év Szőrzete rövidebb, tömörebb, mint golden retrieveré. Szőre színe: fekete, zsemle és barna színű. Az a lényeg, hogy sohasem lehet foltokkal, csakis egyszínű labradort fogadnak el. Egyszerűen megbabonázza az embereket a gyönyörű tekintetével, a két szép mogyoróbarna szemével, még az is beleszeret, aki eddig tudomást sem vett az ebekről. Könnyedén tartható fajta, de azért hétvégeként (legalább) neki is jár egy jó kiadós séta, nagyon szereti a kirándulásokat, hegymászásokat is. Ha kell, ott fekszik a gazdája mellett, de ha kell, akkor nagyon energikus is tud lenni. Vigyázni kell az etetéssel, nem kell túl sok ételt adni neki, mert könnyen elhízik. Középtermetű fajták közé tartozik. Imádja a családját, a gyerekeket is nagyon szereti, nem kell félteni tőlük, mert még a fül-farok ráncigálást is könnyen eltűri. Nagyon könnyedén tanul és elég magas az intelligenciája. Nem annyira jó ház őrzőnek, hisz éveken keresztül azt tanították neki, hogy az erős állkapcsát ne használja, hiszen a vadászatokon nagyon ügyes és egy kis sebet sem ejt a vadban, szinte egy tojást is oda tudna a gazdájának vinni úgy hogy nem lenne semmi baja sem. Érdemes kihasználni sokoldalúságát, mert ezt a fajtát szinte mindenre lehet használni. De az sem baj, ha egyszerűen csak kedvencként tartjuk.