Minden német spitz, függetlenül attól, hogy milyen méretű vagy színű, egy családot képez és egy tipikus "spitz" kinézettel rendelkezik. A német spiccek közé öt típus sorolható:
A Német spitzek (Deuscher spitz) Közép-európa legrégebbi kutyafajtája. Valószínűleg az úgynevezett tőzegkutya (Canis familiaris palustris Rüthimeyer ) leszármazotjai, mely a kőkorszakban elterjedt háziállat volt[1], ezek a kutyák a vikingekkel kerültek a mai Németország és Hollandia területére. Eredetileg a mai Nagyspitzhez hasonlítottak leginkább ezek a kutyák, és belőlük alakult ki később a másik három típus.
Küllem
A spitzek gyönyörű szőrzetükkel hódítanak. A gazdag aljszőrzet és a hosszú, egyenes és elálló fedőszőr adják a jellegzetes kinézetet. Különösen feltűnő rajtuk a nyak körüli sörényszerű gallér, a bozontos szőrzetű farok amit a hátukon fölkunkorítva hordanak, és a rókaszerű fej élénk szemekkel. Mindez és a kicsi, hegyes, felálló fülek adják a spitznek a karakteres, hetyke kinézetet. Felépítésük kvadratikus, melyet a faroktartás csak erősít. Az időjárással szemben "közönyös" fajta, szőrzetük megvédi őket az esőtől, hótól és hidegtől. Viszonylag hosszú életűek.
Jellem
Sosem félősek vagy agresszívek,gond nélkül ajánlhatóak családi kutyának városban vagy vidéken egyaránt. Élénkek, néha kissé túlzottan ugatósak. Ragaszkodóak a gazdájukhoz, de idegenekkel szemben bizalmatlanok. Könnyen taníthatóak.